2020 Január 31

A testépítés-fitnesz immár világszerte hódít, Magyarországon pedig gyakorlatilag a legnépszerűbb sportággá vált. A szakma egyik meghatározó alakjával, Turós Györggyel és feleségével, Bartha-Darabos Ivettel, a Fitspiration World alapítóival beszélgettünk az újévi életmódváltásról, motivációról; de szóba kerültek Schobert Norbi mostanában nagy port kavaró kijelentései is.


Mesélj egy kicsit a csapatról, akik a Fitspiration brand mögött állnak? Jól tudjuk, hogy a feleségeddel együtt dolgoztok rajta?

Gy: Igen, jól tudjátok. Mint annyi minden más megfogantatása, megszületése a közös életünkben, ez sem jöhetett volna létre Ivi nélkül. Eredetileg az ő ötlete volt, hogy hozzunk létre egy olyan felületet, ahol olyanoknak is tudunk tanácsokkal szolgálni, akik nem érhetnek el minket személyesen. Ő biztatott arra, hogy a háttérből álljunk a nagyobb nyilvánosság elé, hogy a világhálón böngészők, érdeklődők ránk találhassanak. Megismerhessenek egy empirikusan jól alátámasztott, már bizonyított módszertant, ami nem üres szavakra és nagyotmondásra alapul.

Mit gondolsz, könnyebb év elején életmódot váltani?

Gy: Életmódot váltani sosem könnyű, bár célravezetőnek tűnhet egy fontos dátumhoz vagy eseményhez kötni az indulást. Van, aki lépésről-lépésre képes haladni és léteznek olyanok is, akik egy nagy huszárvágásra alapoznak. Mindkettő működhet, a lényeg, hogy nem szabad feladni és érdemes hozzáértőkkel egyeztetni. Az elmúlt 32 évben megszámlálhatatlan példát láttunk testközelből és közvetve is, amikből voltak sikeresek, kevésbé sikeresek és sikertelenek is. Ezek kiegészülnek a saját személyes tapasztalatainkkal, van tehát némi fogalmunk a témáról és nem vagyunk restek megosztani.

Ti is hallottátok a nagy port kavart Norbi nyilatkozatot, illetve láttunk is róla egy véleményt tőled. Elmondanád nekünk is néhány szóban a gondolataidat?

Gy: Nem tudtam nem elkerülni az említett információáradatot. Én nem ismerem őt személyesen, ennél fogva a motivációit sem ismerem. A sportszakmából sem igen követtük a munkásságát figyelemmel, tekintettel annak döntően üzleti jellegére. Így ahelyett, hogy róla formáltam volna véleményt vagy neki üzennék, inkább a saját meggyőződésemnek adtam hangot a facebook oldalamon, amit sokan megosztottak és tovább osztottak. A véleményemhez magánszemélyként és a Magyar Testépítő és Fitnesz Szövetség fitnesz szakágvezetőjeként is tartom magam. Én a házasság, a család és a nők csodájáról írtam. Annyival egészíteném ki, hogy mindenkinek az éppen adott fittségi szintjéről szükséges tovább lépnie vagy megtartania azt, ha az megfelelő. Ezért gondolkodunk mi Egyéni Fittségi Nívóban. Két azonos korú és magasságú hölgynél nem ugyanannyi az elvárható Egyéni Fittségi Nívó, ha az egyik mondjuk hivatásos aerobic oktató, aki a hobbijából él, a másik hölgy pedig három gyermeket nevel, közben dolgozik és esetleg kevesebb jut magára a családi kasszából. Persze, az lenne a jó és kívánatos, ha az Egyéni Fittségi Nívójuk azonos lenne, de ez a valóságban épp oly színes képet mutat, mint maga az élet. Ezért mi arra sarkalljuk a hölgyeket és a férfiakat is, hogy mindenki a maga fittségi szintjéből kiindulva határozza meg a célrendszerét, annak megfelelően lépdeljen előre és igyekezzen javítani egészségén, Egyéni Fittségi Nívóján. Mi ebben igyekszünk inspirációt nyújtani.

Valamint kíváncsiak lennénk Ivett véleményére is.

I: A Norbi-aktát én nem érzem olyan drámainak, mint amekkora vizet kavart. Talán, mert nem érzem magam érintettnek, és nem vettem fel ezt az inget. Hiszem, hogy egy bizonyos súly felett és alatt nehéz egészségesnek maradni, de az emberi ízlést uniformizálni nem lehet. Várandósan is sportoltam a babánk és önmagam egészségéért, utána is… de nem a forma volt az elsődleges cél, amit én már akkor is hangsúlyoztam. Valamiért viszont a férjem is megérintette, értem és átéltem azt a fajta szeretetet, amit a súly nem befolyásol. Minden egyes nap biztosított róla, hogy szeret, és számára én vagyok a legszebb, ráadásul szinte minden nap hálát ad a gyermekünkért, bár Ő a közös érdemünk, nem szeretem kisajátítani a várandósság időszakát. Együtt éltük át, mindenben mellettem állt és támogatott… lelkileg néha jobban megviselte, mint engem. Nevettünk is sokat, hogy nálunk ő lesz szülés utáni depressziós :))) Nagyon sokat jelent számomra ez a szimbiózis, amiben fel sem merült, hogy stopperrel kell a szülés után fogynom. Talán könnyebb volt a visszaalakulás is drámai nyomás nélkül. Minden hajnalban ő kelt fel, lehetővé téve, hogy egy picit pihenjek. Talán ezért is tartotta a férjem fontosnak, hogy ezt elmondja tágabb körben is, hogy nem mindenki látja ezt ilyen egyszerűen. Én nem éreztem, hogy a női mivoltomban támadnának, viszont azt átéreztem, hogy a férfiként túl állatiasító, degradáló kijelentésekkel nem akart egyetérteni, hiszen vannak, akik ennél sokkal többet éreznek a vágy kapcsán. Ugyan, ma divatos dolog szétválasztani a nőt, az anyától, igazából ezt mégsem lehet. Ezzel együtt könnyen hivatkozunk csupán vizualitásra, azonban a férfiakban is sok együttállás kell a hosszan megmaradó vágyhoz. A jó test ide elég kevés… pláne, ha valaki egész életében hivatásából fakadóan tökéletesnél tökéletesebb testeket lát, akkor nem tud eköré építeni mindent. Ezzel szerencsére nem vagyunk egyedül, amint azt megannyi platformon láthattuk.

Mit tanácsoltok azon nők számára, akik 8 órán keresztül ülnek a munkahelyükön?
Van esetleg valami irodában végezhető, gyors átmozgató gyakorlat?

I: Egyfelől minden mozdulat jó, csak álljunk fel, hiszen a keringést kell elsősorban felébreszteni. A vér- és nyirokkeringés kiváló működése kulcsfontosságú a jól-létünkhöz, és ehhez bizony a mozgáson át vezet az út. Leggyakrabban azt javaslom, hogy egy általános, tetőtől-talpig végzet, kb. 8-10 perces bemelegítést gyakoroljunk be. Nyugodtan hagyatkozzunk az általános iskolában elsajátított gimnasztika gyakorlatokra, hiszen azok is pontosan ezt a célt (is) szolgálták és általánosságban véve biztonságosan végrehajthatók. Ezt szinte bármikor elvégezhetjük. Fontos, hogy ez nem helyettesíti a rendszeres mozgást, hiszen ez még nem sport, csupán átmozgatás :) Természetesen a nyaki rész, a vállöv, és a hát különös figyelmet igényel, de az ülőmunka folyamán sajnos az egész testünk “szenved”.

Ivettet kérdeznénk, hogy mi a titka, hogy szülés után, család és munka mellett is ilyen jó formában van?

I: A jó forma relatív és hullámzó dolog. Egyrészt elég, ha a kislányunk egy hetet beteg és én otthon vigyázok rá egész nap… azonnal reagál a szervezetem a mozgáshiányra. Másfelől egy versenyzőhöz képest semmilyen formában sem vagyok, általánosságban véve viszont mégis kiemelkedően jó. Nem mindegy milyen szempontokat veszünk figyelembe. Ha nincs rajtam 5 kilónál több súlyfelesleg, és rendszeresen mozgok, az már önmagában jónak számíthatna.
Az én esetemben a szempont a testi-lelki jólét. Sajnos, ha nem tudok rendszeresen mozogni, lelkileg is megingok, és nem érzem jól magam a bőrömben. Ez persze kihat mindenre, ami összességében nyomasztóan hat rám. A gyermekünkkel töltött időben fontos, hogy energikusnak, kiegyensúlyozottnak érezzem magam akkor is, ha hulla fáradt vagyok, ezért ezt a nyomasztó érzést nem engedhetem meg magamnak. Márpedig ezt semmi mással nem tudom elérni, csak mozgással. Nálam szervesen kapcsolódik a diéta a sporthoz. Ha nem sportolok, képtelen vagyok tartani magam. Viszont, ha mozgok, automatikusan átkapcsol bennem valami, ami a normális kereteken belül tart. Az edzések az én stresszmentesítéseim. Ott, és akkor teszem le a gondokat és alakítom át őket konstruktív megoldásokká. Egyszerűen máshogy szemléli az ember a világot, hiszen itt minden nap győzöl. Ki ne vágyna arra, hogy minden áldott nap legyen sikerélménye, ami nem másokhoz fűződik?! :) És innen már könnyebb megoldani a mindennapi dolgokat. Fontos számomra, hogy a családomba pozitív energiákat vigyek be, tehát valamilyen szinten mindenképp elégedettséget kell éreznem, hogy ezt létre tudjam hozni és mozgató erővé tudjak válni, mint anya, mint nő, mint feleség, és edző.

Mit tanácsol női olvasóinknak?

I: Keressenek motivációt. Azt mondják, ne akarj másnak megfelelni, de ez szerintem nem teljesen igaz. Ha valakit az motivál, hogy az exének szeretne beinteni, akkor kovácsoljon erőt abból. Ha azért, hogy az oviban az anyukák irigykedjenek… az is oké. Számomra a gyermekem a motiváció; nem fiatalon szültem és fontos, hogy aktív maradjak, 10-15 év múlva is részt tudjak venni a játékaiban, a korának megfelelő, közös, aktív programjaink lehessenek. Mindenkit más motivál, és nem mindig magasztos az első gondolat. Szerintem az a jó, ha a végén az elindító erő már lényegtelenné válik és idő közben megtanuljuk magunkat annyira szeretni, hogy aztán már valóban önmagunkért is képesek vagyunk cselekedni. Minden nőnek jár a teljesség, az egészség érzése. Érdemes kipróbálni! ;)


Megtekintések száma: 20358


Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet