2020 Május 20

Kik és mikor alapították és ez változott e azóta?

Az Alapítványt 2015 év végén hoztuk létre hárman. Akkoriban, gyakorló apukaként próbáltuk a meglévő zenei tevékenységünket a legkisebbek nyelvére is lefordítani. Balázs nagyobbik gyereke akkor már majdnem 2 éves volt, Jozzy ekkor már 2 gyereknél járt – és azóta meg sem állt négyig, és Gergő is már több, mint 3 éve benne volt a gyereknevelés szépségeiben. Az alapító tagok tehát két közgazdász és egy jogász voltak, ez a felállás azóta sem változott, és nem is tervezünk rajta változtatni. 

Miért jött létre az alapitvány?

Kisgyermekes szülőként felmerült bennünk, hogy a hasonló életkorú picúroknak bemutathatnánk, hogy mi is az a zene, hogyan foghatnák meg már ilyen fiatal korban ezt a nagyon izgalmas és minket szinte folyamatos körülvevő valamit, ráadásul ezt a gyakorlatban otthon már műveltük. Főleg Jozzynál otthon egy nagy hangszerkirakat az egész ház, de Balázsnál sem kell hosszasan kutatni zajkeltő eszközök után. Sőt bizonyos közös zenélések alkalmával volt, hogy bevontuk a saját gyerekeinket, természetesen mindenkit a maga szintjén. Egy kis csörgőzés, dobolás, éneklés, tánc, egy gyereknek ebben a korban bármi megfelel önmaga kifejezésére, és a legszebb, hogy mindezt gátlások nélkül teszik. Izgalmas volt látni, hogy a gyerekek velünk, sőr egymással milyen interakcióba lépnek a zene hatására, gondoltuk, mi lenne, ha kiterjesztenénk mindezt a családon kívülre.

Miben vagytok különlegesek?

Talán a hangszerek használatában. Balázs a nem túl gyakori didgeridoon és hangdrumon, no meg ajakdorombon játszik, Jozzy pedig igazi multiinstrumentalista. A gitár a fő hangszere, e mellett dobol, basszusgitározik, hegedül, sőt újabban már megy neki a didgeridoo is, így lassan már Balázsra nincs is semmi szükségünk J A didgeridoo egy ősi ausztrál fúvós hangszer, melynek mély, meditatív, búgó hangja van, ugyanakkor lehet vele pörgős groove-okat is játszani, igazi ritmushangszer. A körlégzés elsajátításával pedig megszakítás nélkül lehet rajta játszani, nem mindennapi hangszer. Amikor a gyerekek először látják, akkor igencsak meglepődnek. Volt olyan bölcsis aki először elsírta magát amikor meghallotta a hangját, bár lehet, hogy csak Balázs csapnivaló játéka volt rá ilyen hatással. A hangdrum pedig egy igazán meditatív, UFO alakú fém ütőshangszer, amivel kellemes lassú szőnyeget tudunk játszani egy lassabb, finomabb nóta alá. A doromb is egy igen játékos eszköz, népdalokhoz, de tulajdonképpen szinte mindenhez passzol.

Az persze egy dolog, hogy mi min és hogyan játszunk, a másik része a közönség. Igyekszünk őket bevonni ahogyan csak lehet, és ennek egy módja a koncerten nekik adott hangszerek. Azokat lehet püfölni és rázni az elejétől a végéig, kinek-kinek vérmérséklete szerint. Vannak szülők is, akik lecsapnak a lehetőségre, ez mindig inspiráló. 

Mi a célotok?

Természetesen a világbéke és a minél gyorsabb teljes megvilágosodás J De komolyra fordítva: kezdetben a saját gyerekeink bölcsődéjében, majd óvodájában kísérleteztünk gyereknapi, vagy éppen Mikulás rendezvényeken. Ide az alkalomnak illő nótákkal készültünk, és igyekeztünk bevonni a gyerekeket is a közös zenélésbe. Majd beszereztünk különféle zajkeltő eszközöket, mint például csörgők, kicsi és nagyobb dobok, triangulum, kis botok, melyek egymáshoz ütve különféle hangokat adtak ki, de vittünk magunkkal koronát, kalózsapkát és egyéb hasonló vicces dolgokat. Arra is rájöttünk közben, hogy túl hangos dobokat nem érdemes a kicsit kezébe adni, mert ha egy lelkes fiatal megkaparint egy ilyet, jellemzően ki sem akarja adni a kezei közül, és kellő erővel ütve teljesen el tudja vinni a műsort más irányba. Történt egyszer egy ilyen, azóta a hangos dobot nem visszük magunkkal, az ottani fellépés elég viccesre sikeredett, de nem volt szívünk elvenni a hangszert az illetőtől, elvégre ő így élte ki magát abban a pillanatban. Aztán eljutottunk oda, hogy például a Mikulás ünnepségen nem csak zenélünk, de Balázs maga a Mikulás, persze igyekeznie kell az átöltözéssel, de ez mindig mókás és aranyos dolog.

Ezek a fellépések, együtt zenélések mindig érdekesek, de jelenleg próbáljuk ezt egy magasabb szinte emelni. Célunk, hogy ahova csak tudjuk, elvigyük a zenét, mint kitörési pontot a hátrányos helyzetű, és persze nem csak a hátrányos helyzetű gyerekekhez és családokhoz. A zene lehet egy olyan kitörési pont ezeknek a fiataloknak, mely segíthet aktív és hasznos kikapcsolódást találni nekik. A mai fiatalok egyik nagy problémája egyrészt a rengeteg inger ami éri őket és az, hogy most és azonnal akarnak mindent. Egy hangszerrel leülni, elbíbelődni vele, próbálgatni, időbe telik, és ez egy valóban hasznos és értékteremtő időtöltés lehet. Főleg akkor, ha mindezt közösségben műveljük, akkor aztán repül az idő, és itt a másik pont: manapság, bár ez valószínűleg mindig is így volt, nagyon nehéz célt találni magunknak fiatalon. Ezek a céltalan gyerekek könnyen elkallódhatnak, vagy a fölösleges energiáikat az alkoholban, kábítószerekben, vagy egyéb nem túl hasznos tevekénység űzésében vezethetik le. És itt most nem csak a hátrányos helyzetű településekről beszélünk, hanem a menő budai kerületekről egyaránt. A zene és a zenélés így hasznos időtöltés, egy vidám közösség, a fejlődés lehetősége, az exhibicionizmus kiélése, mi másra vágyna egy fiatal? Mi biztosan erre J

Ez a cél vezet minket abban, hogy az ovis-bölcsis programok mellett nyári táborokat és családi napokat próbálunk szervezni egyrészt lakóhelyünkön Pakson, másrészt a fővárosban. A korosztály itt változó, mert a családi napokra a legkisebbek is jöhetnek hangszereket „simogatni”, a táborok inkább a nagyobbaknak szólnak. A jelenlegi vírushelyzet, hogy úgy mondjam eléggé betett a nyárnak, és a programoknak, de innen szép nyerni. Lehet, hogy az idei szezon egy része még menthető, de inkább a következő évben gondolkodunk.

Mire vagytok eddig a legbüszkébbek?

Talán az egyik leghasznosabb programunk 2019 nyarán Pakson, az országos tuba tábor támogatása, melynek nyitónapján ketten, Jozzy és Balázs is részt vett, és a tuba a didgeridoo rokonságát fejtegettük az jelenlévőknek. Mint azt megtudtuk, a két hangszer nem is olyan távoli rokonok, és a tuba tanárok egy része maga is didgeridoozik. Az egyik professzor a saját eredeti ausztrál csöveit le is hozta magával és egy igen impozáns bemutató elődást is tartott velük. Majd mi is tartottunk egy rövidke jam session-t a fiataloknak egy gitárral és egy didgeridooval, amibe egy tubás tanár is becsatlakozott, igen jó hangulatban zajlott a dolog. És miért vagyunk erre büszkék? Azért, mert lehetőségünk nyílt anyagilag is hozzájárulni a a táborhoz, így 3-4 hátrányos helyzetű fiatal részvételi díját mi fizettük, lehetőséget biztosítva nekik a részvételre, melyet saját zsebből nem tudtak volna fizetni. Nem ez a fő csapásirányunk, de a Paksi Zeneiskolával igen jó személyes kapcsolatot ápolunk, és az ő felkérésüknek tettünk eleget ezzel az egésszel.

Hogyan hatott rátok a most kialakult helyzet?

Eléggé bezárt minket ez a vírus, ahogyan feltételezhetően sokan másokat is. Le kellett mondanunk több programot is, hiszen az oktatási intézmények mind bezártak, és nem is tudjuk, hogy mikor nyitnak. Így tervezni igen nehéz. Szerintünk inkább szeptembertől indulhat újra az élet a mi szempontunkból, legalább is reméljük. Arra inkább nem is merünk gondolni, hogy mi van az ominózus második hullámmal, amit egyre többen emlegetnek.

Mi az idei és a jövőbeni terveitek?

A jövő évben szeretnénk valamilyen formában újabb településekre eljutni, Ózdra és környékére gondoltunk, és ott szervezni tábort a leghátrányosabb helyzetűeknek. Ugyanakkor jó lenne egy keménymagot kialakítani és folyamatos fejlesztést biztosítani egy szűkebb csoportnak, ehhez persze jó lenne egy saját hely valahol, és kicsit több idő. A család és a munka mellett örülünk ha jut időnk az eddigi programok fenntartására. (x)


Megtekintések száma: 83691


Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet